Következő találkozásunk időpontja: 

2016 október 03. hétfő

 

Homo ludens 

"Ahol untatnak, onnan menekülj!"
                                        Mérei Ferenc

​

​

Októberi Dis-kurzusunk témája a játék. 

Johan Huizinga holland történész hozta be a köztudatba a " homo ludens - játékos ember " fogalmát az 1930-as években. Elmélete szerint "az emberi kultúra a játékkal kezdődik".  Lehet vele vitatkozni. Lehet vele egyet érteni. Ám akár vitatkozunk tételével, akár egyet értünk, egy valami letagadhatatlan. Játszani jó. Jót játszani meg még jobb. 
Hm! Lehet, hogy sok olyan ember van, aki jól érzi magát a bőrében de nem szeret játszani. Az azonban egészen biztos, hogy aki szeret és szokott játszani, az egyre jobban érzi magát a bőrében. 
Ezért is döntöttünk úgy, hogy októberi Dis-kurzusunkon kicsit kalandozzunk a játék-játékosság hatalmas, teljességgel soha ki nem ismerhető, felfedezésre váró, csalogatóan érdekes  birodalmában. 

​

Tervezett program (nem feltétlenül időrendi sorrendben): 

​

- Kalapos mester csodái - avagy a mese és a fizika közös kalandjai.
   Mesemondó és előadó Kovács Domicián fizikus
- "Játékon innen és túl"
   Előadó: Csóka Eszter drámapedagógus, játék és bábtervező
- Játék a könyvtárban
   Előadók Heves megyei könyvtárosok
-  Az én könyvem - játékos könyvajánlók 
   Vezeti Luzsi Margó
- Játsszunk együtt - különféle társasjátékok kipróbálása
   Vezetik a gyermekkönyvtárosok.
- Ebéd: hozott hazai

 

“TÖBBET MEGTUDHATSZ MÁSOKRÓL EGY ÓRA JÁTÉK, MINT EGY ÉV BESZÉLGETÉS ALATT.” (Platón)

​

Legutóbbi diskurálásunknak sajátos utóélete lett.

A program végén a résztvevők megkapták azt az indián mesét, amivel dolgoztunk napközben. Váratlan és sajátos siker követte az eseményt. A derűs történetet kolléganőnk mesélte el levélben, s ezt most az ő engedélyével tesszük közzé.

​

​

Szia Margó!

​

Képzeld, a Dis-Kurzuson kapott farkasos mesét kitettem a faluház hirdetőtáblájára. Valaki onnan levette, észre sem vettem. Ma egy felnőtt kézműves foglalkozásra jövő hölgy kereste a faliújságon (mint kiderült olvasta és nagyon megtetszett neki), és pont engem állított meg, hogy nem tudom-e hová lett az a mese, mert le szeretné írni. Mondtam, hogy nem, de felajánlottam, hogy "megszerzem". És elmondtam kitől, hol, milyen körülmények között kaptam. 
Szóval, lehet, hogy valaki "elsajátította" a mesét.Hát, mindig csak mesét lopkodjanak az emberek,... habár, vajon így az az ember melyik farkast erősíti magában?
És, egy másik valaki éppen ezt az elveszett mesét kéri.

Szóval, Margó, kérlek, küldd el nekem mailben ezt a mesét, ha lehet, hogy oda tudjam adni az olvasónak.

Így éli tovább önálló életét közös diskurálásunk... 

Nagyon szépen köszönöm!
Üdv:
Hajni

​

És íme a mese, hátha valaki másnak is gusztusa támad rá.

​

Egyszer, egy idősebb cherokee indián így tanította az unokáit az élet dolgairól:
- Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egot.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget, a megbocsájtást  és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
- Melyik farkas fog győzni?
Az öreg cherokee egyszerűen ezt felelte: 
- Az, amelyiket tápláljuk.